Egy szakmai konferencián elhangzott statisztika szerint évente 480 millió Xanax és Frontin, és 80 millió Rivotril fogy el hazánkban! Ha nem számoljuk a csecsemőket és kiskorúakat, akkor a lakosság kb. 70%-a szed nyugtatókat, szorongás- és feszültségoldókat, így évente 1 főre kb. 80 tabletta jut!
A gyógyszerfüggők nagy része idős ember, többnyire altató és nyugtatófüggő, ebből kb. 60% nő.A pontos szám nehezen megbecsülhető, mert sokan nem ismerik be, illetve nem tartják magukat függőnek. Sok embernél „ csak" alacsony dózis-függőség alakul ki, ezért tévesen azt hiszik, hogy kontrollálják gyógyszerszedésüket.
A gyógyszerfüggőségnek három szakasza van. Az első maga a gyógyszer hosszabb ideig való szedése, ebből alakul ki a hozzászokás, s ha már nem elég a megszokott dózis a kívánt hatás eléréséhez emelni kell az adagot. Ha a beteg nem jut időben, vagy a számára szükséges dózisban a megszokott gyógyszeréhez, elvonási tünetek alakulhatnak ki.
A leggyakrabban a következők válhatnak veszélyessé: a benzodiazepin tartalmú altatók, nyugtatók, ópiáttartalmú fájdalomcsillapító szerek, de az enyhébb fájdalomcsillapító hatóanyagok pl.: acetil-szalicilsav, paracetamol, stb. is okozhatnak hozzászokást hosszú távú szedés mellett.
Hashajtó és orrspray hosszú ideig történő alkalmazása is függővé tehet, és ismert a vérnyomáscsökkentő-, vagy béta-blokkoló-függőség is.
Gondolom, a máj és vesekárosító hatást meg sem kell említenem, az egyéb mellékhatások mellett.
A megoldás, orvosi felügyelettel, fokozatosan kell csökkenteni a dózist. Ha valaki évek óta függő, hónapokra van szükség a leszokáshoz.
Ebben nagy segítséget nyújt a fülakupunktúra, mely közvetlenül az idegek és az agy receptoraira hat, ezért használható nagyon eredményesen a függőségek kezelésére.
A NADA protokollt úgy fejlesztették ki, hogy segítse a máj és vese munkáját, a vegetatív idegrendszer működését, enyhítse a megvonási tüneteket, mellékhatásmentesen biztosítsa a leszokást.
A WHO (Egészségügyi Világszervezet, 1979, 2002) és a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Bizottságának 1998-as állásfoglalása szerint a hagyományos kínai orvoslás, az akupunktúra és az azt terápiásan alkalmazó és vizsgáló egyéb eljárások a természetgyógyászati diszciplínák 1. csoportjába, vagyis a tudományosan bizonyított és hivatalosan elfogadott gyógymód, és hatékony terápia kategóriába tartoznak.